Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy mit tanultam vagy tanulnom kellett volna tőletek, akik birtátok egy kamasz kislányhoz sem méltó lassú és ostoba felismerésemet, talán nem csak nekem, valaki másnak is hasznára lesztek.
Döntés.
Mindig ott kezdődik a probléma, amikor ragaszkodni kezdünk egy helyhez, egy tárgyhoz, egy személyhez. Tele vagyunk egy csomó elvárással, az elején meg nem baj ha nem az jön le, amit látni akartunk, attól még szeretjük azt a valamit, aztán a végére a sok elvárásból és az általunk ragaszkodott dologokban csalódunk.
Jó lenne ésszel az első pillanattól fogva leszögezni, hogy mit akarunk, mik az elvárásaink, mi lenne az aminek teljesülnie kell. Az, hogy milyen a város, milyen az illető talán külsőleg nem is fontos, hogy számítson. Ami mérvadó egy döntésnél, hogy ezek vagy egyik közülük tulajdonságaiban képes-e arra, hogy olyan érzéseket alakítson benned ki ami jó, ez alatt egy optimális elégedettséget értek.
A szépség mindig a néző szemében van...
Felelősség.
Azt mondtad nekem, hogy az ember azt kapja vissza amit a dolgokba fektet, azt kapja vissza amit az emberekbe...mégis ha vissza gondolok, ez soha sem jutott eszembe, felelősség zéró a döntéseknél, racionalítás homályos, tettük, hogy tegyük. Most meg pofán csapnak minden nap és hallgassak vele, mert sok van amíg zéróba leszek? Hasonló a hasonlót vonzza, ha elszúrtad, nyeld le, hogy elszúrva leszel. Értsük úgy, hogy azt éled meg, ami benned is van, azokkal rezonálsz.
Gyávaság.
Az emberi kapcsolatok, a felismerések és minden féle úgy irányul és az által kerül irányításra, hogy mennyire vagy benne a dologban. Aki érzelmileg nagyon benne van elsüllyed valahol, azok irányítanak akik érzelmileg kevésbé vannak benne. Az ha valaki képes valamit szeretni és megalázza magát, magát minősíti, csak ki látja ezt? Mindenki jön, hogy az ember legyen erős, ne féljen másokat vagy magát elküldeni a francba, ha ostobán viselkedik. És a következmények? Komolyan...azok nincsenek, csak primitív és papás mamás fenyegetőzések, nem kell bánni semmit. Ember szenvedd ki magad, nem vagy fekete lyuk, hogy mindent magadba nyelj, de légy jól és menj tovább. Hiába használódik el a sok energia aggodalmaskodásra, nem mindenki gonosz, vannak akik felnőnek. A tied csak az marad, amit másoknak adsz.
