Kérdezgeti mindenki, jósolni merészelnek a rokonok, ismerősök: összeillik-e az új pár? Alig heverték ki az előző szakításodat, mégis arról kell fantáziálniuk, mi lesz ebből? Ki ez az új személy a láthatáron, aki képes volt összejönni veled, akivel képes voltál összejönni, aki talán a jövő idő lesz az életedben, következésképpen az övékében is. Tetszik-e nekik? Vagy sem? Fontos ez? Vagy nem? Szükséges ez? El kell fogadtatni az új embert a régi embereiddel? És ha sikerül, és ha nem, ott van még a másik oldal, az övé, a barátai, akiknek neked kellene megfelelni. Számit az az apróság, hogy összeillőnek gondolnak-e, vagy sem? Úgy tűnik, van egy pont, amiben egyezés van, ezért is alakul ki a kapcsolat, legyen ez közös munka vagy kölcsönösen élvezhető szex, valami, amiért két felnőtt egymásra talált. Majd ha valamikor véget ér az, ami most kezdődött, na akkor merül fel ismét az össze nem illeszkedés gondolata. Jönnek az okoskodók, akik már akkor megmondták volna, ha rájuk hallgattál volna, hogy te meg ő két bolygó, külön univerzum, érthetetlen, hogy mit is kerestek egymás mellett!? A mezítlábas-papucsos az elegáns márkafüggővel? A bakancsos a tornacipőssel? A fakanalas a golf-ütőssel? A tűsarkú cipős az edzőcipőssel? Mégis jó sokáig együtt voltatok, néha hónapok is hosszú időnek számítanak, bármennyi lehet ha később mégsem tűnik hozzánk valónak.
Miért is élünk együtt másfélével, és miért szakad meg később a kapcsolat?
- mert ennek kivédéséhez jobban kellene ismernünk magunkat
- mert ennek kivédéséhez jobban kellene ismernünk őt
- mert bármennyire ismerjük őt is, magunkat is, változhatunk
- mert néha az ellentétek vonzzák egymást
- mert néha a hasonlók vonzzák egymást
- mert mindenki csak utólag tudja eldönteni, melyik jobb neki a fenti két igazság közül, és még ez is változhat
