Az állandó hülyeségek

Hogy döntsem el miért mondja mindenki (első év vagy másodév közepén), hogy rosszul választott, ha az egyetem kerül szóba? Azon sokak közé tartozom én is, aki ezt vallja...de mi az oka? A líceumi évek alatt, erről ábrándozol, hogy "majd ha el megyek egyetemre, azt tanulom amit szeretek végre"...és elkerültem egyetemre. És nem azt tanulom, amit szeretek...mert nem az aminek látszott, mikor erre a szakra felvételiztem. Hány válasz adható az ebből következő miértekre? Talán unalmas az első kurzus. Arra többet nem megyek. Csalódtam. Unalmas a hatodik kurzus. Csalódtam. Talán az első parciális nem sikerült. Csalódtam. Többet tanulok. Úgysem sikerült a hatodik parciális. Kiábrándultam. Ne hagyni mindent az utolsó percre és menni fog. A tettek hazudtak, nem sikerült...csalódtam. Át szeretném nézetni a dolgozatom, mert többnek tudom azt a dolgozatot,és nagyobb jegynek, mint ahogy a tanár értékelte. Erre a válasz? "Átnézhetjük...de emelni nem fogok rajta"...ez melyik pofa kérdése? Ez legyen válasz egy miértre. A sorozatos kudarc, az érthetetlen negatív kimenetel pozitív hozzáállás mellett...nem értem. Hova lyukad ki? A kurzusokra uncsi elmenni, jobb a Grace Klinikát nézni agyba-főbe. Aztán már a vizsgákra is uncsi lesz bemenni...de megbánás az van. Elszomorodik, ha nem érzi úgy, hogy van értelme bemenni, lelkiismeret furdalás, és a sorozatos "mi lett volna ha". Biztos, hogy kiábrándulás ez? Válasz lehet, a rossz döntésre? Nincsenek jó vagy rossz döntések, a csoport befolyás kihat az egyénre, ha ő neki is "rossz a választása", talán nekem is az. Csak ez kinek az érdekeit szolgálja?! Jobb időben rájönni, hogy a társas befolyást észrevétlenül társas nyomásként éljük meg.